Az Egységes sorozat szövege, amelyet augusztus 12-én, vasárnap tanulmányozunk, a 2 Korinthus 8:7-15, Pálnak a korinthusi keresztények bátorításáról szóló része, amely a jeruzsálemi gyülekezet számára történő pénzgyűjtésről szól. Íme, néhány kérdés a szöveggel kapcsolatban, amelyeket az órán átgondolhatunk, vagy nem:

A 7. versben Pál azt mondja a korintusiaknak, hogy “hitben, beszédben, ismeretben, a legnagyobb buzgóságban …” jeleskednek (szó szerint, túláradó bőséggel rendelkeznek). Szerintünk Pál “hízeleg” a korinthusiaknak? Vagy valami másról van szó? Mi az? Miért gondoljuk ezt? Mit gondolunk, hogyan jutottak a korintusiak ehhez a túláradáshoz?

Van-e kapcsolat a 7. versben Pál által leírt túláradás, a 9. versben a “mi Urunk Jézus Krisztus kegyelmes cselekedete” és a 15. versben a pusztában lévő mannára való utalás között? Milyen kapcsolatot látunk? Pál utal valamire ezekkel a példákkal? Mit gondolunk?

A 8. versben Pál azt mondja, hogy “a ti szeretetetek valódiságát teszteli mások buzgóságával szemben”. Mi a mi válaszunk erre a kijelentésre? Miért? Mi magunk is vontunk-e már le következtetéseket emberek viselkedéséből az őszinteségükre vagy szeretetükre vonatkozóan? Mikor? Milyen következtetéseket vontunk le, és miért? Mit gondolunk, mit keres itt Pál? Miért keresi ezt? Mi miért gondoljuk ezt?

A 8. és a 10. versben Pál megjegyzi, hogy tanácsot ad, nem pedig parancsot. Voltunk-e már olyan helyzetben, amikor inkább tanácsot kellett vagy akartunk adni, mint parancsolni vagy megmondani az embereknek, hogy mit tegyenek? Mi jellemezte ezt a helyzetet? (Pl. milyen volt a kapcsolatunk a másik emberrel vagy emberekkel? Mik voltak az indítékaink?) Ad ez a tapasztalat valamilyen betekintést abba, hogy Pál mit csinálhatott itt? Milyen felismerés ez?

Változást jelentene, ha a korintusiak egy parancsnak engedelmeskedve, vagy tanácsra vagy bátorításra válaszolva fejeznék be az áldozatukat? Mi a különbség? Miért? Mi itt hasonlóan érezzük magunkat, mint a korinthusiak, vagy másként, mint ők? Hogyan?

Mit jelent a 13. & 14. versben a “tisztességes egyensúly”? Mit foglal magában – vagyis mit jelent a “méltányos egyensúly” méltányos egyensúlya? Mi adja nekünk ezt a benyomást? Van-e ennek a méltányos egyensúlynak bármi köze a 9. versben szereplő “a mi Urunk Jézus Krisztus kegyelmes cselekedetéhez”? A mannával a pusztában a 15. versben? Mi az? Miért mondjuk ezt? Mit gondolunk, mi köze van ennek a méltányos egyensúlynak hozzánk? Miért gondoljuk ezt?

A figurák megfestése egy beszélgetésben

Leave a comment

Az e-mail-címet nem tesszük közzé.