Amikor elkezdtük a törvényhozásról szóló egységet, “Mark” megkérdezte, hogy Kalifornia miért van az utolsó helyen a szövetségi finanszírozásban, amikor mi vagyunk a legnépesebb állam és az 5. legnagyobb gazdaság a világon. “Julie” természetesen a Nagy Kompromisszumot hozta fel. Azt mondtam: “Julie-nak igaza van, emlékezzünk az osztályra, a politikában a maiakkal ellentétben a politika a kompromisszumok művészete volt.”

A Nagy Kompromisszum volt az első a három nagy kompromisszum közül, amely 1787-ben alakult ki. A keresztszülők kétkamarás törvényhozást hoztak létre. A képviselőház az egyes államok lakossága alapján alakult volna, a népesebb államok több képviselőt kaptak volna (a Virginia-terv). A szenátust egyenlő arányban osztották volna fel, és minden államnak két szenátor jutott volna, függetlenül az állam népességétől (a New Jersey-i terv). Egy ilyen funkció eljárási szempontból nem demokratikus, mivel az egyenlő képviselet a szenátusban egyenlő az állampolgárok egyenlőtlen képviseletével. A 2010-es amerikai népszámlálás szerint a legnépesebb állam, Kalifornia lakossága 37 253 956 fő, míg a legkevésbé népes államé, Wyomingé 563 626 fő. Kalifornia tehát 66-szor nagyobb népességgel rendelkezik, mint Wyoming. Ugyanakkor mindkét államnak ugyanannyi szenátora van, kettő. Valóban számít ez az egyenlőtlenségi képlet? Az amerikai szenátusnak ez a jellemzője antidemokratikus?

A válasz egyértelműen IGEN, mert az amerikai szenátus I. cikkének 3. szakaszában található egyenlő képviseleti záradék sérti az állampolgárok közötti politikai egyenlőség alapelvét. Ahogyan az ünnepelt politológus, Robert A. Dahl fogalmazott: “az az erkölcsi ítélet, hogy minden ember javát eredendően egyenlőnek kell tekintenünk a másik emberével, és ezért a kormánynak a döntései meghozatalakor minden egyes ember javát és érdekeit egyenlő mértékben kell figyelembe vennie”. Minden amerikai állampolgárnak egyenlő félként kellene részt vennie a politikai folyamatban a kormányzás folyamatát illetően. Nem ez a helyzet az amerikai szenátusban az egyenlő képviseletről szóló záradékkal. Az olyan kisebb népességű államokban élő amerikaiak, mint Wyoming és Észak-Dakota, legalább négy politikai előnnyel rendelkeznek, mint az olyan nagyobb népességű államokban élő amerikaiak, mint Kalifornia és Texas.

SPONSORED
tel:18776713243

Egy kis államban élő polgár szavazata többet számít a szenátus összetételében, mint egy nagyobb államban élő polgáré. Egy 672 591 lakosú Észak-Dakotában élő polgárnak 37-szer annyi szavazata és így szavazata van, mint egy 25 145 561 lakosú Texasban élő polgárnak. Mégis mindkét állam ugyanannyi szenátort választ. Ezt a politikai egyenlőtlenséget tovább fokozza, hogy a kisebb népességű államok polgárai könnyebben jutnak hozzá szenátorukhoz; egy wyomingi polgárnak sokkal nagyobb esélye van arra, hogy hozzáférjen szenátorához, mint egy kaliforniai polgárnak. Ezenkívül a kisebb népességű államok szenátorainak és munkatársaiknak több idejük van a választópolgárok kiszolgálására, és a kisebb államok szenátorai nagyobb valószínűséggel töltenek be vezető szerepet a szenátusban.

Ez volt a helyzet a 112. U.USA Szenátusának többségi vezetője, Harry Reid (D-NV) és kisebbségi vezetője, Mitch McConnell (R-KY), akik együttesen körülbelül 6,9 millió lakosú államot képviselnek, ami majdnem hatszor kevesebb, mint csak Kalifornia lakossága (2010-es amerikai népszámlálás). Az ilyen vezetők könnyebben tudnak pénzt és disznóhús-projekteket küldeni államukba, mint más szenátorok. Hasonlóképpen, a szövetségi kiadások egyértelműen a kis államok polgárainak kedveznek. Wyoming éves szövetségi kiadásai például nagyjából 209 dollárt tesznek ki egy főre vetítve, szemben Kalifornia 132 dolláros részesedésével. Hasonlóképpen, a legeltetési jogok, az ásványkincsekre vonatkozó jogok és a mezőgazdasági jogok például egyértelműen a kisebb államoknak kedveznek, mint a nagyobbaknak. Tény, hogy az első öt állam, amely 2010-ben szövetségi támogatásban részesült, Alaszka, Wyoming, Új-Mexikó, Észak-Dakota és Vermont volt, amelyek együttes lakossága 5 068 000 fő, vagyis az ország lakosságának 0,016 százaléka, ami csaknem hét és félszer kisebb, mint Kalifornia lakossága önmagában. Ahogy Dahl ékesszólóan fogalmaz: “milyen általános elv alapján jogosult egy Wyomingban élő állampolgár feleannyi szövetségi támogatásra, mint egy hasonló körülmények között élő, Kaliforniában élő állampolgár?”. Ilyen az amerikai szenátus politikai egyenlőtlensége, amelyet alkotmányosan az amerikai alkotmány I. cikkének 3. szakasza rendel el, amely ismét kimondja: “Az Egyesült Államok szenátusa minden államból két szenátorból áll, akiket annak törvényhozása választ hat évre; és minden szenátornak egy szavazata van.”

Amint diagnosztizáltuk a nem demokratikus problémát, Mark megkérdezte: “Mit lehetne ez ellen tenni?” Amikor megszólalt a csengő, azt mondtam: “derítsük ki holnap az órán”. A következő Polgári ismeretek 101. cikkemben azzal fogok foglalkozni, hogyan lehet orvosolni az amerikai szenátus nem demokratikus elemét.”

Dominic Caserta, a Santa Clara-i középiskola tanára és a Santa Clara-i tanács tagja indul a Santa Clara megyei felügyelőtanácsba a Santa Clarát is magában foglaló 4. körzetben. Ezt a cikket a Santa Clara Weekly számára írta.

SZERVEZETT
Kaiser Permanente

Leave a comment

Az e-mail-címet nem tesszük közzé.